Nem is olyan rég történt...
Éppen csak pár hónapja. Már akkor is sokat foglalkoztatott a gondolat, hogy vajon hogyan jutottunk ide, úgy értem társadalmilag. Mi lehet az oka, hogy ennyire idegen és ismeretlen a szoptatás, hogy egy gyermekét tápláló nő ilyen indulatokat képes kiváltani.

Második kisfiam születése környékén, talán épp a kórházban töltött napok alatt lejárt a jogosítványom. Mivel terveztem vezetni továbbra is, nyilván mielőbb szerettem volna elintézni, így hamarjában felkerestem a háziorvost, majd az okmányirodába irányultam. Ekkor a kisfiam még csak pár hetes volt, ez ugye az a kor, amikor a babák képesek óráról órára cicire kéreckedni.

Igen, végre elindulunk.
És mikor máskor, ha nem a Nemzetközi Szoptatás Hetén természetesen. :)

Bevallom időnként irígykedem, hogy a mai gyerekek mennyire természetesen mozognak a világhálón, blogolnak, videoblogolnak és mindez olyan egyszerű a számukra.
Az Édesanyák a nyilvános szoptatásért blog még korántsem tökéletes, korántsincs készen, mert bizony számomra mindez nem annyira magától értetődő. De annak is meg van a maga szépsége, hogy a szemed előtt formálódunk. Igaz?
Tekintsük hát így! :)

Mivel is kezdjem, hiszen annyi mindent szeretnék elmesélni. De talán haladjunk sorban.
Ma egy távoli emléket szeretnék felidézni, mert valahol itt kezdődött a kapcsolatom a nyilvános szoptatás témakörével.