Igen, végre elindulunk.
És mikor máskor, ha nem a Nemzetközi Szoptatás Hetén természetesen. :)

Bevallom időnként irígykedem, hogy a mai gyerekek mennyire természetesen mozognak a világhálón, blogolnak, videoblogolnak és mindez olyan egyszerű a számukra.
Az Édesanyák a nyilvános szoptatásért blog még korántsem tökéletes, korántsincs készen, mert bizony számomra mindez nem annyira magától értetődő. De annak is meg van a maga szépsége, hogy a szemed előtt formálódunk. Igaz?
Tekintsük hát így! :)

Mivel is kezdjem, hiszen annyi mindent szeretnék elmesélni. De talán haladjunk sorban.
Ma egy távoli emléket szeretnék felidézni, mert valahol itt kezdődött a kapcsolatom a nyilvános szoptatás témakörével.

Közel 6 éve volt, hogy egy nagyon jó barátnőm hazalátogatott a messzi Kanadából. Neki akkor már 8-9 hónapos volt az első gyermeke, nekem akkor volt 3-4 hetes. Sokat voltunk együtt, élveztük a kisbabás anyukák mindennapjait immáron együtt, mintha el sem telt volna az a sok év...
Mikor csomagolásra került a sor, rájött, hogy a sok ajándék miatt, amit kaptak, nem férnek be a bőröndökbe és a súlyhatárba, így amire nem nagyon volt már szükségük, azokat nekem és a babának adták. Így került hozzám a férje egyik rokonától kapott szoptatós kendője. Itthon akkoriban még ilyesmit nem lehett kapni, így aktív anyukaként nagyon örültem neki, bár akkor még szerintem bele sem gondoltam, hogy milyen hasznos kis "rongydarab" ez itthon.

Ez egy poncho jellegű szopikendő, az én régi kendőmhöz hasonlít

Nem olyan volt, ami egy időben elrejedt hazánkban, ami olyan, mintha rajtad maradt volna főzés után a konyhai kötény. Inkább egy ponchóra hasonlított vékony anyagból, aminek az eleje egy lyukacsos, átlátható és szellőző valami volt, amin te láttad a babát, megvolt a szemkontaktus, de senki más nem látta, mi történik a ruhadarab mögött.
Inentől kezdve pelenkázó táskám alap darabja lett a szopikendő, így alapjában véve talán sosem kerültem a babámmal  kellemetlen vagy kiszolgáltatott helyzetbe.

Ez a kendő is nagyon hasonló az enyémhez..

A szopikendőnek  viszont furcsa kis előtörténete volt.
Kanadában nem hogy nem szólnak meg, ha nyilvánosan szoptatod meg a babádat, hanem valahol még el is várják. Úgy kínálgatják a lehetőséget, mint ahogy vendégségben tukmálnak  rád minden finomságot, hogy egyél csak!
Barátnőmnek mindez szégyenlős magyar lány lévén kicsit furcsa volt, neki meg kellett küzdeni azzal, hogy mindenhol kitegye a cicit...
Ennek ellenére mivel a kendőt a babaváró bulin kapta, mint említettem a férje egyik rokonától, a sértődés elkerülése végett néha azt is használnia kellett. Lavírozott tehát pár hónapig a számára kissé feszélyező nyilvános szoptatás és a kendőzés között.
Mindennek én vetettem véget, megkaptam a kendőt és vígan használtam itthon, Magyarországon. Talán ezért lehetett, hogy akkoriban nem találkoztam, de nem is hallottam atrocitásról, engem sem ért, mástól sem hallottam a maiakhoz hasonlót.
Azóta történt valami? Vagy csak én voltam egyfajta burokban abban az időben? Nem tudom.

Valahogy szimpatikus nekem a kanadai hozzáállás. Na persze az biztos kellemetlen, hogy ha olyasmit erőszakolnak rád, amit nem szeretnél, de eltanulhatnánk tőlük a nyitottságot, az elfogadást, és az anyaság tiszteletét.

Jó, én sem szeretem a bezzegelést, tudom, vannak országok, ahol talán még a miénknél is elutasítóbb a közvélemény, de érdemes mindig a jó példát kitűzni magunk elé, amit jó lenne elérni, amit érdemes követni.
Szerintem ez a példa érdemes arra, hogy kövessük, hogy megpróbáljuk hozzájuk hasonlóvá formálódni.
Így hát a blog indító bejegyzéseként azt kívánom mindannyiunknak, hogy váljunk kicsit nyitottabbá és elfogadóbbá egymással, a világgal, a világ dolgaival, például az éhes kisbabákkal és az őket szoptató édesanyákkal is.


Szoptatás Nemzetközi Hete: augusztus 1-7. - Keresd az országos programokat, rendezvényeket!