A mostani történetem igazán meglepő, sőt többszörösen meglepő volt számomra annak ellenére, hogy nincsenek kifejezetten rossz tapasztalataim. 
Egyúttal ez az első beszámoló egy bababarát helyről, amelyet minden utazó, útra készülő családnak bátran ajánlok!

Balatonra készült a család. Itthon megreggeliztünk, de mivel 'Apa' hallott egy jó étteremről, amit ki szeretett volna próbálni, oda terveztük az ebédet.
Útnak indultunk tehát, a két felnőtt mellett egy 6 éves és egy 3 hónapos. 
Picurkánk egyelőre nem kifejezetten autós baba, ha elalszik gyorsan akkor minden oké, de ha épp nem jó passzban van, akkor bizony nincs semmi, ami megvígasztalja, csak ha ölbe kerül. Belátom tök igaza van, én is utálnék egyedül ülni egy mindentől elszeparált ülésben, ráadásul mindennek háttal, úgy, hogy tuti semmit sem látok, csak az ülés egy részét és az autó legkevésbé sem izgalmas tetejét... Ezt most nem ragozom tovább, zárjuk rövidre azzal, hogy fő a biztonság.

Szóval elindultunk, a család legkisebbje szerencsére hamar elaludt, így különösebb gond nélkül telt az út. Csak éppen olyannyira elcsendesedett, hogy az étteremhez érve, mélyen aludt. Megpróbáltam a lehető legkevesebb mozgással magamra kötni, de amíg az étteremhez értünk teljesen magához tért, majd gyorsan rájött, hogy naaaagyon éhes.
Ez kábé egybe esett azzal a pillanattal, amikor már bent a pult előtt válogattunk, hogy ki mit szeretne enni. picurkánk éktelen ordításba kezdett. Épp kezdtem irtó kellemetlenül érezni magam, mivel az összes szem ránk szegeződött, a kiszolgáló hölgy pedig éppen hozzánk fordult.

De nagyon kedvesen megkérdezte, hogy tisztába kéne tennem a picit?
Nem, válaszoltam, azt hiszem ez már az éhség.
- Etesse csak meg az étterem hátsó részben! Menjenek csak hátra nyugodtan! - és az étterem akkor nem használt másik, és amúgy lezárt részére mutatott. Haboztam. Nem számítottam semmire, de hogy még ilyen kivételben részesítsenek... Tovább haboztam, a baba sírt, közben kihámoztam a kendőből, és a hölgy csak tovább invitált.
Gyorsan végigfuttattam a szemem a helyiségen. Sehol egy kis hely egy családnak, ahhoz meg végképp, hogy ilyen ribillió után észrevétlenül tudjak szoptatni.
Mivel igazán már a baba miatt is kezdtem ideges lenni (úgy értem tudtam, hogy nagyon éhes), elindultam a hátsó üres terembe, és elhelyezkedtem egy kényelmes és eldugott helyen. A kismanó már javában szopizott, amikor a család is követett kicsit komótosabban. 

Hamarosan megérkezett az étel. Az asztalhoz hozták. 
Mivel távol voltunk mindenkitől, nem takartam el magam túlságosan, csak úgy éppenhogy. A felszolgáló hölgy szeme azonban meg sem rebbent, sőt kifejezetten kedves volt, kérdezte, mennyi idős a pici és rövid beszélgetésbe elegyedtünk. 
Picurkánk jól lakott, és én is végre nekiláthattam az ebédemnek. A nyugalom nem tartott sokáig. 
Nagyobbik fiunk bohóckodás közben kiöntötte a narancslevet, úszott minden az asztalon és körülöttünk. Gyorsan szereztem a közeli pultról szalvétát, de ezt a mennyiséget képtelenség volt azzal feltörölni, és közben a lé már elkezdett lefolyni a földre is. 

Szerintem minden szülő sejti mit éreztem. Itt vagyunk egy helyen életünkben először, bejövünk egy üvöltő bébivel, beengednek minket egy nem használt területre, majd mindent összeöntünk ragacsos narancslével...
Irtóra szégyelltem magam, és az időközben egy felmosóval és ronggyal felszerelkezett felszolgáló hölgynek próbáltam minden igyekezetemmel segíteni a helyreállításban.
De ő nem volt mérges. Sem azért mert összekoszoltuk amit már egyszer nyilván rendbe raktak, sem a plusz munkáért a jelenlegi mellett. Többször rám szólt, hogy hagyjam csak, majd ő megcsinálja, végül megjegyezte, hogy higgyem el, ő is szokott vendég lenni. Most én vagyok az, majd ő ezt megcsinálja, ne aggódjak, ez a dolga.

Megadtam magam, és nagyon hálás voltam neki a hozzáállásáért.
Végül még azt is sikerült elérnie, hogy a kellemetlenségek ellenére jókedvűen és vidáman távozzunk az étteremből.

Pár hét múlva újra arrafelé vitt az utunk. Az első esetből kiindulva most is valami földöntúli élmény reményében léptem a helyiségbe.
A kedvesség ezúttal is maximális volt, de most egy másik felszolgáló hölggyel találkoztunk, aki a pelenkázó helyiségbe invitált.
Így tudtam meg, hogy az étteremnek külön pelenkázója is van, tehát tényleg számítanak ránk, kisbabás anyukákra. Most valóban pelenkázni és szoptatni is szerettem volna, így amennyire örültem a tiszta és kulturált lehetőségnek a pelus lecserélésére, annyira volt furcsa mindez szoptatás alatt. A helyiségben volt egy egyébként nagyon tiszta és rendben tartott wc, de mivel én magam sem szoktam étkezni a mellékhelyiségben, a babámnak is különb helyet szoktam keresni.
Ez esetben a pelenkázás sokkal fontosabb volt, a szopi csak megelőző jelleggel kellett, hogy utunkat nyugalomban folytathassuk tovább. 

Ennek ellenére - bár a hellyel továbbra is elégedett vagyok - kérek minden étterem, büfé, kávézó, cukrászda stb tulajdonost, hogy a szoptatós helyiséget ennek szellemében különítsék el a jövőben. Nem baj, ha wc is van bent, de akkor legyen egy kicsit elszeparálva, elválasztva, hogy mégse az az érzése legyen az embernek, hogy amellett eteti a babát, ami nem túl guszta...

Az utolsó gondolat legyen pozitív, hiszen a hely maximálisan megérdemli a dícséretet!
Hálásan köszönjük mindannyian a fogadtatást, a kedvességet, és a tisztaságot!
Ígérjük, még visszatérünk!
:)

Albapark étterem

Székesfehérvár, M7 fehérvári pihenő
http://albapark.hu/hu